Optimizmus, pesszimizmus, semlegesség?

Az emberek egy része fél az ismeretlen és új dolgoktól. Először az innovátorok kapnak rá az újdonságok ízére, elkezdik az innovatív eszközöket használni, horribile dictu megfelelően használni. A történelmi hagyományok alapján bizton állíthatjuk, az óvatosak és a károgók mindig többen voltak egy darabig, mint a jövőbe tekintők, de jellemzően a fejlődés ettől az összemberségi attitűdtől nem állt meg.

Gondoljunk a technofób ludditákra, vagy azokra, akik a vasút elterjedésekor azon aggódtak, hogy az új találmány szétrázza az agyukat és megbolondulnak. Utóbbit valószínűleg nem a vasút elterjedése generálta esetükben, állapíthatjuk meg vitriolba mártott tollheggyel. A gyárak tele gépekkel, Magyarországon is akad kb. 8000 km vasúti pálya, a partvonalról beszólogatók pedig kaptak pár sor apróbetűt a történelemkönyvekben.

A változás alkukkal jár

Gutenberg nyomdai eljárása meglehetősen kihúzta a talajt a kódexmásolók lába alól, viszont cserébe rengeteg nyomda létesült, megannyi új szakmát és munkahelyet teremtve a szektorban. A digitalizmus hozzávetőlegesen 20-25 éve már a szélesebb rétegek mindennapjainak része.

Átalakította a médiapiacot, a print sajtó piacot, a hirdetések világát, a szálláshelyfoglalást, a repülőjegy foglalást, az oktatást, a könyvtárazást, a zeneipart.

A 90-es években, gyerekkoromban kezdődött a zene egyik, vagy épp talán sokadik forradalma, a mágnesszalagos kazettákat elkezdte kiszorítani a CD. A szalagosnál jóval jobb hangminőséget produkáló eszközök eleinte mind lejátszó, mind hordozó oldalon meglehetősen drágábbak voltak a hagyományos kazetták és magnók világánál. Egy ismerősön keresztül a helyi diszkó DJ-jétől szereztem be a 90-es évek legjobb slágereit másolt kazettákon, és közben szerintem sok kortársammal együtt arról ábrándoztam, hogy megváltást jelentene egy olyan eszköz, ahol varázsütésre, komolyabb erőfeszítések nélkül elérhetném az összes kedvenc zenémet. Jött a digitalizáció, jött a Youtube, a Spotify és egy csomó más, hasonló, vagy részben hasonló zenei platform és a kívánságom valóra vált. Nem kellett egészen 15 év.

Kell egy modell

Eleinte természetesen ezen a területen is azok a hangok voltak a leghangosabbak, amelyek a zeneipar halálát vizionálták. Eltűnő munkahelyekkel, megélhetésüket elvesztő zenészek tömegével. A helyzet feloldását az jelentette, hogy a zeneipar üzleti modellt váltott. A zenemegosztók elkezdték kezelni a jogdíj problémákat, a zenészeknek részben bevételi forrást, részben médiafelületet biztosítanak a platformok, az újak lehetőséget nyertek arra, hogy nagy kiadócégek nélkül is el tudjanak indítani karriert. Kellett némi idő, majd 20 év az átalakuláshoz, de ma a zeneipar mérete nagyobb, mint a 2000-es évek elején, igaz a struktúrája jelentősen megváltozott. Feltehetően kevesebben dolgoznak nagy kiadóknál, nem gyártanak CD lejátszókat, kazettás magnókat, legalábbis biztosan nem nagy volumenben. De programoznak emberek a streaming szolgáltatóknak, moderálnak kommenteket a zenei platformokon, feltöltenek tartalmakat, és összességében elmondható, hogy a piac időszakos visszaesést követően nőtt a kiinduló bázishoz képest. Hasonló példákat számtalan területről lehetne hozni.

Ha elindul a vonat

A változásoknak mindig voltak vesztesei és nyertesei. Akik időben fel tudnak szállni a vonatra, azok általában jól járnak, akik lemaradnak, azoknak marad a fehér zsebkendő lengetése a peronon.

Nagy kulturális fejlődési lépést jelentett az előemberek eszközhasználata. Voltak, akik a bottal lepiszkálták a fáról a gyümölcsöt, voltak, akik fejbecsapták vele a kardfogú tigrist, és akadtak, akik az orrukat piszkálták vele, ilyeneket manapság is láthat az, aki visszapillantó tükröt nem csak tart de használ is.

Az MI eszköz

A mesterséges intelligencia is eszköz, pontosabban eszközök összessége. Nem barát, nem üzlettárs, nem ellenség, hanem eszköz. Nyilván az emberek széles rétegét megvezetheti, vagy enyhébb esetben erős illuzórikus hatás alatt tarthatja egy remek beszédmodul esetleg egy humanoid váz alá bújtatva. De ettől az MI még eszköz marad, és érdemes úgy is kezelni.

Használd rendeltetésszerűen

Teljesen offline példával élve a szárítókötél is egy eszköz. Kiakaszthatjuk rá a ruhákat rendeltetésszerűen, de vannak, akik a szomszéd macskáját vagy a szomszédot próbálják vele kifüggeszteni, abszolút nem helyénvaló módon. A közvélekedés ennek ellenére nincs azon az állásponton, hogy tiltsuk be a szárítókötelet. Az egyik tanulság, hogy az eszközöket érdemes rendeltetésszerűen használni.

Hasznosítsd!

Kicsit aktuálisabb példával élve, ott az internet. A digitális forradalom hajnalán sokan, értelmiségiek is meg voltak róla győződve, hogy szélesebb rétegek számára nagyobb tudást fog elhozni a digitalizáció. Az emberektől kattintásnyi távolságra kerülnek olyan tudásszintek igazából fillérekért, amelyek elérése korábban komolyabb erőfeszítésbe és anyagi terhek vállalásába került volna számukra. Ehhez képest az emberek jelentős része nem kíváncsi ezekre a tudásszintekre. Nem érdeklődik, inkább vicces, macskás videókat néz és oszt meg. Persze a digitalizmus remek szórakozási lehetőségeket szolgáltat, az embernek szüksége is van szórakozásra, csak a súlyozás nem mindegy. Ha valaki napi 12 órát fordít a kind of macskásvideó kontentek fogyasztására és 0 percet saját maga vagy épp a vállalkozása fejlesztésére, akkor nem használja ki megfelelően az eszköz adta lehetőségeket. A ChatGPT-t is meg lehet kérdezni, hogy ki festette a Himnuszt, vagy hogy hány gólt rúgott az 52-es olimpián Kazinczy Ferenc, de ha csak ezt kérdezed meg, akkor valószínűleg rossz úton jársz. Klasszikus mondás, hogy „ahol felhasználóként az adataiddal és/vagy az időddel fizetsz, ott te vagy a termék.” Ha anélkül adod az idődet valamiért, hogy abból hasznot húznál, akkor pont ez történik.

Edukálj!

A digitalizmus vonalán maradva természetesen elkerülhetetlen az, hogy a találmány rossz kezekbe kerüljön. De még ez sem indok a betiltásra, ignorálásra. Képzeljük el a II. világháború menetét, ha a náci Németország vagy épp a Szovjetunió fejleszt először sikeresen nukleáris bombákat. Hiába voltak tudósoknak averziói az atomenergiával kapcsolatosan a szabad(abb) világban, ha nem fejlesztenek, a másik oldal mindent visz. Gondoljuk el, milyen oktatási üzenet az, ahol az MI-t betiltják? Mennyire felkészületlenül érkeznek majd azok a fiatalok a szép új világba, akik szervezett, edukációs közegben nem kapják meg az induló attitűdöt az MI-vel szemben? Abban biztosak lehetünk, hogy nem ellenőrzött keretek között az emberek fel fognak venni egy attitűdöt, egy viselkedési formát és azt alkalmazni fogják. Hány szülő magyarázza el a gyerekének, hogy miért ne nyúljon villával a konnektorba? Ehhez képest hányan magyarázzák el, hogy ne vegyenek mondjuk illegális, vagy irreálisan olcsó dolgokat a neten? Ne posztoljanak alkoholmámoros bulifotókat vagy épp túl lenge képeket magukról abban a világban, ahol az arc/kép felismerés gyerekjáték, és nyugodjunk meg, a komolyabb HR-esek élnek, illetve élni is fognak ezekkel az eszközökkel.

A kritikus szemlélet mindig Jolly Joker

Az eszközöket érdemes kellő kritikával kezelni. Az MI rendszerek előre meghatározott adatbázisok alapján kapnak imputokat, meghatározott vagy a környezetből felvett szabályok alapján kezelik az imputokat, és a természetes intelligencia számára az előzőek alapján outputokat állítanak elő. Láttál már olyan marketingkutatási jegyzőkönyvet, mondjuk fókuszcsoportos kutatást, amit te, a beosztottad, a kollégád és/vagy a főnököd üzleti szempontból teljesen másképp interpretált? A természetes intelligencia hajlamos arra, hogy a saját mintáit, prekoncepcióit ráerőltesse outputokra. Itt általában az nyer, akinek erősebb a névjegykártyája. Az ember hajlamos a saját igazságának megerősítését keresni.

Te megfelelően használod az eszközöket? Inspirálod a munkatársaidat a megfelelő eszközök megfelelő használatára?

Az ígéretes eszközök bevezetése során fontos, hogy legyen igény a megfelelő használatra, és azt segtő edukáció, bevonás, inspirálás a munkaerő részére. Legyen üzleti modell, nagyban és kicsiben is a te mikrokörnyezetedben, kritikai hozzáállás az eredményekhez. Az orákulum nincs közöttünk, csupán éppen eszközt használunk. Illetve fontos, hogy legyen ötlet a felszabaduló kapacitások megnyugtató kihasználására, kezelésére, ennek hiányában a környezeted, főleg a hierarchiában alárendelt környezeted bevonódása nem lesz túl erős.

A továbbiakban azzal fogunk foglalkozni, hogy milyen átfogó hatásai várhatók a marketing és kommunikációs területeken, mire ügyeljünk egy-egy MI alkalmazás bevezetése kapcsán, illetve hogyan használhatjuk fel az MI szerepét akár már napjainkban magyar KKV-ként.

Az MI-vel kapcsolatos alapfogalmakról előző MI témájú bejegyzésünkben olvashattok.

Szerző: Kapui Ferenc
Szerkesztett képi anyag: Márián Gábor